Őz

Megjelenés

Kis testű, kecses szarvasféle. Nyári szőrzete vörösesbarna, téli bundája szürkésbarna. A farka szinte teljesen hiányzik; a far körüli fehér tükör télen feltűnőbb. Az orra fekete, alatta fehér „bajusz” látható.

A bak agancsa rövid, többnyire háromágú szárakból áll (hatos agancs). Az agancsot október–decemberben veti el, és tavaszra növeszti újra.

Rendkívül alkalmazkodó: él zárt erdőkben, erdőszéleken, bokros, ligetes területeken, és a nagy kiterjedésű mezőgazdasági tájakon is (mezei őz). Magyarországon szinte az egész országban gyakori.

Nyáron területtartó: a bakok kijelölik és védik territóriumukat. Az üzekedés július végétől augusztus közepéig tart. A megtermékenyített petesejt beágyazódása késleltetett, ezért a gidák csak a következő év május–júniusában születnek, gyakran ikrek.

Télen csapatokba (téli ugarcsapat) verődik, különösen a nyílt mezőgazdasági területeken. Válogatós növényevő: rügyeket, hajtásokat, lágyszárúakat, lombot fogyaszt.

• Nyom: keskeny, hegyes, 4–5 cm hosszú patanyom.
• Ürülék: apró, fényes, fekete bogyók.
• Dörzsölés: a bak tavasszal vékony csemeték kérgét dörzsöli le agancstisztításkor és területjelöléskor.
• Kaparás: a bak a talajt mellső lábával felkaparja, főleg a dörzsfák közelében.
• Boszorkánykör: az üzekedéskor kitaposott kör vagy nyolcas alakú csapa.

A trófea az agancs, amelyet a CIC rendszer szerint bírálnak: mérik a szárak hosszát, az agancs tömegét és térfogatát, a terpesztést, és szépségpontokat adnak (szín, gyöngyözés, rózsák, ágvégek). Az aranyérmes határ 130 CIC-pont.