Nyomolvasás alapjai: a leggyakoribb nagyvadnyomok

A nyomolvasás a vadászat egyik legrégebbi tudománya. Aki ismeri a nyomokat, tudja, milyen vad, mikor és merre járt – ez a vadgazdálkodásban, a vadkár felmérésében és a sebzett vad utánkeresésében is nélkülözhetetlen.

Hasított paták: a szarvasfélék

A szarvasfélék két pataujjon járnak; a nyom két, egymás felé hajló félből áll.

Faj	Nyomhossz (kifejlett)	Jellemző
Gímszarvas	8–10 cm	hosszúkás, csúcsos, mély
Dámszarvas	5–7 cm	kerekdedebb, mint a gímé
Őz	4–5 cm	keskeny, hegyes, apró

A fattyúujjak lenyomata a szarvasféléknél csak puha talajon vagy gyors mozgáskor látszik.

A vaddisznó nyoma

A vaddisznó nyoma szélesebb és tompább, a pataujjak vége lekerekített, és a fattyúujjak lenyomata szinte mindig látszik a nyom mögött, kissé kifelé állva. Ez a legbiztosabb megkülönböztető jegy.

Amit a nyomsor elárul

• Lépéshossz: a nagyobb, idősebb egyedek hosszabbat lépnek.
• Nyomtávolság és mélység: a menekülő vad nyomai szétnyílnak, mélyebbek, a talaj kifröccsen.
• Kor: a friss nyom élei élesek, a régié lekerekedett, belehullott levél vagy hó lehet benne.

Gyakorlás

A legjobb tanulóhely a puha sár, a frissen hullott hó és a dagonyák környéke. Fényképezz le minden nyomot egy mérőeszközzel (pl. tollal vagy mérőszalaggal) együtt – így később is összehasonlíthatod őket.