Vörös róka

Megjelenés

Közepes termetű kutyaféle, vörösesbarna bundával, fehér torokkal és hasaljjal, fekete lábvégekkel. Hosszú, bozontos farka (zászló) gyakran fehér végű. Testhossza 60–90 cm, ehhez jön a 35–50 cm-es farok.

Szinte minden élőhelyen megtalálható: erdőkben, mezőgazdasági területeken, nádasokban, és egyre gyakrabban városokban is. Kotorékát maga ássa, vagy borz- és más üregeket foglal el.

Főként alkonyatkor és éjszaka vadászik. Opportunista mindenevő: pockokat, egereket, nyulat, földön fészkelő madarakat és tojásaikat, rovarokat, dögöt, gyümölcsöt is fogyaszt.

A párzási időszak (koslatás) január–februárban van; ilyenkor éjjel jellegzetes, rekedt ugatás hallható. A kölykök március–áprilisban születnek a kotorékban.

A veszettség és a rókagalandféreg (Echinococcus multilocularis) terjesztője lehet; a veszettség elleni orális vakcinázásnak köszönhetően Magyarország veszettségmentes.

• Nyom: ovális, kutyáénál keskenyebb, kb. 5 cm hosszú; a nyomsor gyakran egyenes vonalú („fűzött” járás).
• Ürülék: hegyes végű, szőrt, csontot, magvakat tartalmazó, gyakran feltűnő helyen (köveken, csapák kereszteződésén).
• Kotorék: bejárata előtt földkupac, zsákmánymaradványok, erős szag.

Trófeaként a koponyát bírálják a CIC rendszer szerint (hossz és szélesség összege), emellett a téli bunda is értékes. Az aranyérmes határ koponyánál 24,0 CIC-pont.